Nyomtatás

Magyarországon működik egy Versenyképességi Kerekasztal elnevezésű szervezet, amelynek célja, hogy a társadalom egészét érintő kiemelt kérdésekben transznacionális konszenzus jöjjön létre, olyan elemzések, ajánlások szülessenek, amelyek a mindenkori kormány számára a jogalkotás szempontjából segítséget jelentenek.

A Versenyképességi Kerekasztal tézisei innováció, versenyképesség és kutatás-fejlesztés témákban

Az innováció értelmezése

Az innováció nem más, mint a tudományos eredmények kommercializálása és ennyiben alapvetően a piaci szereplők feladata. Mozgató ereje a profitszerzés, amihez helyt kell állni a globalizált versenyben. Az innováció révén a vállalatok optimális esetben olyan globális versenyelőnyhöz juthatnak, ami a piaci pozíciók javulása által lehetővé tett termelés bővülést profitra váltja. A piaci szereplők a közvetlen információk birtokában hozzák meg döntéseiket, melynek során saját tőkéjüket kockáztatják. Az állam közvetlen innovációs tevékenysége során – ettől eltérően - kevesebb közvetlen információ birtokában a közpénzeket teszi kockára.

Az állam szerepe a verseny, versenyképesség és innováció, valamint a K+F kapcsán

Ennek fényében fogjuk tárgyalni az állam szerepét, tekintettel a kötelezettségekre, kompetenciákra és lehetőségekre. A verseny kapcsán az állam alapvetően két dolgot tehet: egyrészt biztosítja a korrekt versenyfeltételeket, másrészt igyekszik saját (nemzeti) versenyzőit felvértezni a legjobb képességekkel. Ez egyrészt a jogi, intézményi keretek törvényi feltételeinek biztosítását és azok betartatását, másrészt a nem piaci természetű közjavak (pl. oktatás) biztosítását jelenti. Végül is az állam számára az innováció annyiban lehet cél, amennyiben ez biztosítja az általános jólét növekedését. Ebben a vonatkozásban a GERD nagyságát két szempontból is indokolt óvatosan megítélni: az egyik az, hogy az állami K+F kiadások hatékonyságával kapcsolatban iránymutató információk nem állnak rendelkezésre és ezek hiányában a K+F kiadások megfelelő nagyságával kapcsolatos vélekedések logikailag nem értelmezhetők. A másik probléma a nemzetközi összehasonlításokban van, amennyiben egyes nemzetgazdaságok mérete és struktúrája is többnyire lényegesen különböző, s ez a hatékony innováció lehetőségét nagyban befolyásolja. Vannak olyan országok, ahol hosszú távon is fokozható a jólét az innovációtól nem, vagy kevéssé függő komparatív előnyök kihasználásán keresztül.

Az előbbiek fényében tehát az államnak döntően és elsősorban azzal kell foglalkoznia, amire a piac egyetlen szereplőjének sincs felhatalmazása, sem megfelelő kompetenciával nem rendelkezik. A fentieket szem előtt tartva tekintjük át, hogy mi az állam szerepe, (kötelezettsége, lehetőségei) a - nem feltétlenül mindig és mindenhol jelenlévő - innovációs kényszerrel kapcsolatban.

1. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon igen alacsony 0,88% a K+F/GDP (GERD). A K+F kiadások döntően költségvetési forrásból erednek, rendkívül kicsi a vállalati források aránya. A javasolt K+F és innovációs stratégia a hangsúlyt a GERD tartalmi, szerkezeti jegyeire, valamint a felhasználás hatékonyságának mérésére és javítására helyezi.

2. Az eddigiekből is kirajzolható az, hogy alapfeltevésünk szerint az innováció legfőbb ösztönzője a globalizáció és a verseny, ebből következően fékező tényező a monopolhelyzetek megléte és a verseny megfelelő keretfeltételeinek hiánya. Az államnak az a feladata, hogy számolja fel a verseny útjában álló tényezőket, ezáltal segítse a nemzetgazdaságnak – egyre több vállalatnak, intézménynek egyre nagyobb mértékű - integrálódását a világgazdasággal. Ennek legradikálisabb és leghatékonyabb eszköze a piaci korlátok lebontása és azoknak a keretfeltételeknek - közjavaknak - a biztosítása, amelyek csakis az állam kompetenciájába tartoznak. A vállalati versenyképesség alakulása és így az innováció is jelentős mértékben a gazdaságpolitika függvénye (így: az állami túlköltekezés megdrágítja a tőkéhez jutást, a magas reálkamat, a túlértékelt forint gyengíti a beruházási hajlandóságot és az innovatív vállalati magatartást, a közteherviselés aránytalanságai egyes szektorokat előnyhöz juttatnak mások kárára). Ezért a gazdaságpolitikának hangsúlyozottan törekedni kell arra, hogy az intézkedések a versenyképességet a lehető legnagyobb mértékben javítsák, s ez a szakpolitikák szinte minden területére érvényes követelmény. A versenyképesség szempontjából kiemelkedően fontos a gazdasági szabályozás (pl. a közterhek) stabilitása és főleg kiszámíthatósága, amely alapvetően befolyásolja a vállalatok hosszú távon megtérülő – így az innovációval kapcsolatos – döntéseit. További általános követelmény a monopolhelyzetek mérséklődése, a jogbiztonság megteremtése, ill. a korrupció megszűnése. Ezzel összefüggésben fontos, hogy a vállalatoknak nyújtott állami támogatások és kedvezmények átláthatóak legyenek, s a pályázatok esetében érvényesüljön a transzparencia. Az innovációval kapcsolatos speciális állami feladatnak tekinthető az innovációt ösztönző fiskális politikai eszközök alkalmazása, a szellemi jogok érvényesítésének biztosítása, az oktatás fokozott innováció-orientáltságának megteremtése, a vállalatok informáltságának segítése a nemzetközi kutatási-fejlesztési eredményekről (aminek elengedhetetlen feltétele a nyelvtudás és az Internet). A kedvezőbb vállalati innovációs környezet speciális feltételei nyílván csak akkor fejtik ki hatásukat, ha az általános feltételek biztosítottak.

3. Az állam feladata, hogy részben finanszírozza a kutatás-fejlesztést. Nagyjából egyetértés van abban, hogy a határvonalat ne az alap- és alkalmazott kutatás húzza meg. Mindenek előtt azokat a kutatásokat finanszírozza az állam, amelyeknek az eredményei – természetükből következően - nem piacosíthatóak, s „közkinccsé” tehetők. Az állam kutatás finanszírozó szerepét át kell gondolni és egységes módon rá kell hangolni a nemzetközi versenyképesség követelményeinek biztosítására. Nem nehéz megtalálni azokat a vonatkozásokat, amelyek látszólag távoleső területeket is érinthetnek, mint pl. a nyelvészet, a szociológia, vagy a társadalompszichológa. Külön figyelmet érdemel a felsőoktatás, azt keresve, hogyan képes hozzájárulnia a kutatás-fejlesztés és innováció versenyképességének növeléséhez. Az állami finanszírozás szempontjából is érvényesülnie kell – továbbá –annak a követelménynek, hogy azok a kutatások-fejlesztések részesüljenek előnyben, ahol már vannak eredmények, ennél fogva a befektetés megtérülése kisebb kockázattal jár, illetve hatékonysága nagyobb. Ezt a követelményt a pályázatok kiírásánál, elbírálásánál és ellenőrzésénél is érvényesíteni kell. A kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos állami stratégia kívánatos fő elemei tehát az alábbiak lehetnének: o a nem piacosítható tudományágak állami finanszírozása; o a hazai piacon értékesíthető kutatási eredmények hazai pályázatokkal történő elősegítése; az állami kutatóhelyek támogatásában a kutatási-fejlesztési eredményekben való sikeresség, a pénzügyi eredményesség szerepének növekedése; az állami kutatóhelyek és az üzleti szektor kapcsolatai szélesítésének ösztönzése pénzügyi és más eszközökkel; o a nemzetközi tudományos kapcsolatok kiszélesítése azáltal, hogy az állam ösztönzi a nemzetközi pályázatokon való részvételt (pl. úgy, hogy a nyertes pályázók forrásaihoz további forrásokat rendel hozzá); o a kutatók-fejlesztők hazai és nemzetközi mobilitásának erősítése azzal a céllal, hogy belföldön növekedjen a kutatóhelyek és az üzleti szektor közötti mobilitás mindkét irányban (tudásáramlás), valamint, hogy a brain drain és a brain gain jobb egyensúlya jöjjön létre (pl. a külföldön dolgozó eredményes magyar kutatók hazatérésének ösztönzésével).

4. Az állam kulcsszerepet játszik a kutatás-fejlesztési és innovációs környezet, infrastruktúra fejlesztésében. Azon belül is kiemelkedik jelentőségében a humán erőforrás fejlesztése, különös tekintettel az állami oktatásra, egyrészt annak struktúráját, másrészt tartalmát, minőségét, szemléletét tekintve. Az innovációs stratégiának meg kell fogalmaznia „üzeneteit” az oktatás felé (reflektálva arra, hogy alacsony a felsőfokú végzettségűek aránya, hogy romlik a felsőoktatás minősége, rossz annak szerkezete, az oktatás a tömegképzés felé tolódik el, gyenge a nyelvtudás, az elitképzés és a kutatás nem kapcsolódik össze stb.).

Élénkebb innováció, szolgáló kutatás-fejlesztés

A megfelelő állami magatartás minden bizonnyal élénkíti az innovációt, kikényszeríti a hatékonyabb, a versenyképességet közvetlenebbül és jobban szolgáló kutatás-fejlesztést. Olyan kedvező következményei várhatóak, mint hogy erősödik az üzleti szektor kereslete a tudomány produktumai iránt, nő az innovatív cégek aránya, amennyiben nő az érdekeltség a gazdasági, különösen pedig a külföldi piacokon történő növekedésben; a vállalatok egyre szélesedő körének alakulnak ki üzleti kapcsolatai az állami és magán kutatóintézetekkel és a felsőoktatási kutatóhelyekkel, amelyek a vállalkozások üzleti tevékenységéhez növekvő mértékben járulnak hozzá; az innovatív – nagy arányban külföldi – vállalati körrel is erősödnek a hazai kis- és középvállalatok együttműködései. Létrejönnek a fejlett országok példáiból ismert innovatív – regionális – klaszterek és „innovatív régiók”; az innováció élénkítéséhez egyre nagyobb arányban járul hozzá a kockázati tőke.

A „K+F és innováció mini-kerekasztal” számára megvitatásra javasolt témák (az alakuló ülés 2. napirendi pontjához) A tézisekből kiindulva számos olyan téma javasolható, amelyekkel a Versenyképességi Kerekasztal „K+F és innováció mini-kerekasztalának” célszerű lenne foglalkoznia. Az első ülésén ezeket szelektáljuk, pontosítjuk és megbeszéljük, hogy milyen formában foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, kiket vonjunk be az egyes témakörök megvitatásába és a viták fő következtetéseit milyen módon tesszük közzé.

***

Kapcsolódó Üzletfejlesztés és Üzleti innováció Portál cikk


Az üzletfejlesztés háttere – az innováció >>>


Innovációs díjat kapott a Nextent >>>


Az innováció társadalmasítása – pályázat >>>


Kreativitás, innováció, üzletfejlesztés, versenyképesség – 1. rész >>>


Magyar innováció: mint halottnak a csók >>>


Szakemberhiány az innovációban >>>

***
Publikáló: Üzletfejlesztési és Üzleti innovációs Portál, dátum: 2008. 11. 20., Forrás: Versenyképességi Kerekasztal