Főoldal  |    Ajánló  |    Eseménynaptár  |    Fórumok  |    Letöltések
RSS
hirdetes



<< 2012 Február >>
  H K Sz Cs P Sz V
>  30  31 1 2 3 4 5
> 6 7 8 9 10 11 12
> 13 14 15 16 17 18 19
> 20 21 22 23 24 25 26
> 27 28 29  1  2  3  4




Gordonra várva
2008-12-14, 19.24:00

NyomtatásNyomtatás | PDF PDF

A legfontosabb ügyek végigviteléhez szükséges erő a ciklus közepére elfogyott és a reformokra sem volt idén már idő, de majd lesz 2009-ben.



Bajnai Gordon: sokat hibáztunk


"Az elmúlt két évet lehetett volna máshogy is csinálni"


A legfontosabb ügyek végigviteléhez szükséges erő a ciklus közepére elfogyott - ismerte el Bajnai Gordon a Hírszerzőnek adott interjújában. A nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter szerint most a legsürgősebb az adórendszer átrendezése, a szociális és munkaügyi rendszer átalakítása, valamint a korrupció elleni küzdelem, azonban a reformokra idén már nem volt idő, de majd lesz 2009-ben.

Figyelve az elmúlt hetek eseményeit, úgy tűnik, hogy nem nyugtatta meg a kis- és középvállalatok (kkv) forráshoz jutását segítő 1400 milliárd forintos csomag a hazai versenyszektort. Mi lesz az első jele annak, hogy ennek a pénznek a töredéke megjelent a gazdaságban?

Az első jelek már megvannak, hiszen eddig összesen körülbelül nyolcszázan vették igénybe a mikrohitel konstrukciót és húsz körül van a hitelgarancia igénybe vevőinek a száma. De ez még csak az indulás, mivel az igénylések átfutási ideje több hét.

De a kisebb vállalatokról is olyan híreket kapunk, amelyek eredményei előbb-utóbb a tömeges leépítések lehetnek.

Ezzel szembe kell nézni. Sajnos ez így van, sőt ha nagyon jól fog működni az 1400 milliárdos finanszírozó csomag, akkor is jelentős elbocsátások lesznek a gazdaságban. Mert ha nincs piac, akkor nincs termelés sem, hiába adunk rá forrást. Ma döntően még nem azért küldenek el embereket, mert nincs finanszírozás. A bejelentett létszámleépítések nem a kis- és középvállalkozói szektort érintik egyelőre, bár sajnos már részben ez is elkezdődött.

Most hány munkahely megszűnésével kalkulálnak?

Lehetetlen egzakt választ adni, mert Magyarország Európa egyik legnyitottabb gazdasága, nagyon nagy a függőségünk attól, hogy mi történik a meghatározó piacokon.

De arra kell készülnünk, hogy sok tízezer munkahely szűnhet meg mielőtt stabilizálódik a helyzet. A dolgok egy ideig egyre rosszabbak lesznek, azelőtt, hogy lassan jobbra fordulnának. Ez a reális várakozás.

De visszatérve az előző kérdéshez: azt már látjuk, hogy kevesebb pénz van a piacon, tehát ez a probléma már megjelent. Valóban sok kkv-nak kezdték el fölmondani a hiteleit. De ezért van a válságkezelő csomag. Most ott tartunk, hogy már belépett a közvetítésbe két jelentős fiókhálózattal rendelkező bank: a K&H és a Volksbank, összesen 220 fiókkal. De arról is tudok, hogy további 4-5 jelentős pénzintézet is csatlakozik. Ezenfelül több mint tíz vállalkozásfejlesztési központban is elérhetők a támogatások.

Ha elkezd működni, és ha a vállalkozások élnek a lehetőségekkel. De mi van akkor, ha nem? Most úgy tűnik, hogy mindenki túlélő üzemmódba kapcsolt. Az utóbbi időszakban sok vállalkozást és az őket tömörítő egyesületek képviselőit szólaltatta meg a Hírszerző. Az egyik egyesület elnöke lapunknak az eddig bejelentett intézkedésekről annyit mondott, hogy ezek olyanok, mintha egy pohár vízzel rohangálnának az égő házban.

A tűzoltást vállalom, mert valóban ég a ház, és olyankor nem a hosszú távú átalakítással kell foglalkozni. De ha januárban a csomag egésze elérhetővé válik, akkor az jóval több lesz, mint egy pohár víz. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek rendkívüli, piacidegen intézkedések. Hosszú távon a bankok normális működése és a gazdaság élénkítését segítő kamatszint lehet az, ami segíthet.

Elég ez ahhoz, hogy éljenek a vállalkozások a lehetőségekkel?

Az csak első lépés, hogy legyenek működő programok. A második, hogy ha van is pénze egy banknak, azt ki merje helyezni a vállalkozásnak. Ehhez a most megnövekedett kockázatok miatt a pénzintézeteknek extra garanciára van szükségük. Ezért csináltuk a portfólió garancia konstrukciót, és ezért vagyunk készek 450 milliárd forinttal, pontosan duplájára emelni a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. garanciavállalási keretét januártól.

De ez még mindig nem elég. Hisz hiába adott a likviditás, a vállalkozások lehet, hogy nem tudják lehívni a hitelt a magas kamatok miatt. Szükség van ezért arra, hogy kamattámogatásokat is adjunk. Ezért jelentettük be, hogy a Széchenyi Kártyához két százalékos kamattámogatást nyújtunk jövő évtől.

Tehát adtunk a bankoknak pénzt és garanciát, adunk a vállalkozóknak likviditást és kamattámogatást. Mindez azonban nem jelent ingyen pénzt, osztogatást. Hiszen hitelekről beszélünk, amit annak érdemes odaadni, aki vissza tudja fizetni.

Rendben, van olcsóbb hitel, amihez kisebb önrész mellett is hozzá lehet jutni és van garancia, hogy a bankok hajlandók legyenek hiteleket közvetíteni. De mit érhet mindez egy olyan nemzetközi környezetben, ahol a legfőbb exportpiacunk - Németország - gazdasági visszaesést fog produkálni jövőre, ráadásul a prognózisok szerint a német importnövekedési dinamika a felére fog csökkeni. És most más országokat nem is említettem.

Középtávon valóban ez az egyik legnagyobb probléma. De kezeljük külön a belső és a külső piacokat. Mintegy 3800 exportban érdekelt hazai cég van, amelynek 30 millió forintnál több a kivitele. Ebből körülbelül 1500 Magyarországon működő cég döntően külföldi tulajdonú, amely itt gyárt, és innen exportál. Nekik a magyar kormány nagyon keveset tud segíteni. Ezek a cégek annyira integrálódtak a világpiacba, hogy annak a hullámzásait követik le. Ez nem jelent feltétlenül rosszat, ugyanis, ha a németek gazdasági élénkítő csomagot jelentenek be, akkor az itt működő és oda exportáló cégek is jobban fognak teljesíteni.

Akiknek külpiaci offenzívával talán segíthetünk, azok a kisebb és közepes méretű magyar cégek. Akik 30 milliónál többet exportálnak, azoknak segíteni tudunk például a kelet - orosz, kínai - piacok elérésében.

Ebben a helyzetben mi az a gazdaságdiplomáciai csodafegyver, ami korábban nem állt rendelkezésre, de most hatásosan bevethető?

Egyenként megkeressük ezeket a kis- és közepes cégeket és testre szabott export segítséget nyújtunk nekik az ITD Hungary nemzetközi hálózatán keresztül. Segítünk partnereket keresni az egyes vállalkozások potenciális célpiacain, elvisszük őket kiállításokra, és ha kell exporthitel-finanszírozást vagy exportbiztosítást biztosítunk a vállalatoknak. Eddig már 500 céggel találkoztunk, és a tárgyalások folytatódnak.

Elkezdtünk egy gazdaságpolitikai offenzívát. Körbejárjuk a szóba jöhető országokat és megpróbálunk új piacokat nyitni. De nem elsősorban a nyugati piacokra kell mennünk. Ahol kitörési lehetőségünk van, azok a piacok, ahol még mindig növekedés van, és jövőre is lesz. Ilyen például Kína, ott voltam úgy egy hete, ott 2009-re is hét százalékot meghaladó gazdasági növekedés lehet. Például most is van egy magyar cég, amely átadott egy környezetvédelmi beruházást és három újabbra kaphat megbízást, mert jó munkát végzett.

De ez csak a szerencsés kisebbség.

Igen, de azt szeretném, ha a magyar cégek többsége megértené, hogy abban nincs kitörési lehetőség, hogy ennek a kicsi országnak a zsugorodó piacain próbálkoznak több terméket eladni. Ez nehezen fog menni, ahogy Nyugat Európa felé sincs komoly kitörési lehetőség, ott azért kell küzdeni, hogy megtartsuk a piacainkat. Kínában a következő években soha nem látott mennyiségű pénzt fognak elkölteni gazdaságélénkítés címén mindenféle beruházásra, ez néhány cégnek remek lehetőséget kínálhat.

Tehát mi is a részesei lehetünk a kínai New Dealnek. De mi lesz a hazai piacra termelő vállalkozásokkal?

A belső kereslet élénkítésével egy ilyen méretű országban egy kormány sem tud csodát tenni. Ezt a piacot nem tudjuk direkt módon élénkíteni. Nem tudunk mobiltelefont és autót venni az emberek helyett.

Amit tehetünk, hogy az állami beruházásokat pörgetjük föl. Csinálhatunk utat, szennyvíztisztítót, iskolát, szélessávú hálózatot. Ezt szerencsére nem saját költségvetésből kell finanszíroznunk. Itt vannak ugyanis az uniós források. Összességében 1800 milliárd forintnyi beruházást tudunk elindítani az építőiparban a következő másfél évben, és több mint 200 milliárdnyi informatikai beruházást.

Tehát az 1400 milliárdos kkv-csomag mellett lesz egy 2000 milliárdos gazdaságélénkítő csomag is.

Így van, ezeket a pénzeket legkésőbb 2010 első félévének végéig szerződések és közbeszerzések keretében odaítéljük a kivitelező vállalkozásoknak.

Nem okozhat nehézséget, hogy az uniós projektek utófinanszírozásúak? Tehát a vállalkozásoknak előbb kell elvégezni a munkát, és csak utána kapják meg a pénzt.

De okozhat. Amíg a bankok bővében voltak a pénznek, addig ez nem okozott gondot. Most azonban nehézségek lehetnek. Ezért jelentettük be hogy megemeljük az uniós pénzekből finanszírozott projektekre kifizetett előlegeket. Eddig ez nem volt, vagy a beruházás összértékének csak a 25 százalékáig lehetett igénybe venni. Az előlegeket most radikálisan, a vállalkozásoknál 40 százalékra, az önkormányzatoknál 35 százalékra emeljük. Sok, mintegy százmilliárd forintot tolunk ki a következő néhány hétben a vállalkozásokhoz, hogy ezzel is csökkentsük a finanszírozási igényt, és valószínűbbé tegyük, hogy az uniós beruházásokat meg tudják csinálni.

Tehát pénzt és garanciát adunk, belföldön pedig beruházások megrendelőiként lépünk föl és előleget is biztosítunk, hogy mindez meg is valósulhasson.

Mi a garancia arra, hogy a hazai bankok anyabankjai nem viszik ki a "magyar" pénzeket egyéb, nem magyarországi projektjeik finanszírozására?

Meg kell állapodni a bankokkal. Mi elvárunk tőlük egy hitelállomány-növekményt az általunk biztosított konstrukciók mögé. Ezzel elérhetjük, hogy a pénzek ne tűnjenek el a hazai bankrendszerből, végső soron a hazai gazdaságból.

A kkv-k üzleti modelljének az alapja az adóelkerülés, a feketén foglalkoztatás - ezt tudjuk. Az itt emlegetett hatalmas összegeket - melyeket ráadásul az államon keresztül osztunk szét - képes lehet-e hatékonyan felszívni és hatékonyan felhasználni a kkv-szektor?

Az elmúlt két évben több mint 5000 vállalkozás nyert már el uniós támogatást. Ez egy nagyon nagy szám, tehát képesek a támogatásokat felszívni. A szürke- és feketegazdaság ettől még valóban egy nagyon komoly probléma. A fehérítés ezért megkerülhetetlenül szükséges a gazdaság rendbetétele érdekében, ami versenyképességi hátrányt okoz egyes vállalkozásoknak.

Egy beszélgetésen el is hangzott az Ön szájából, hogy a következő időszakban a fehérítés, az APEH-szigor nem biztos, hogy célravezető, hiszen még több elbocsátáshoz vezetne.

Én nem ezt próbáltam mondani. Erre szükség van, csinálni kell. De azt is tudnunk kell, hogy a fehérítéssel rövid távon azokat a cégeket, amelyeknek a versenyelőnye az adóelkerülésre épül, nehezebb helyzetbe hozzuk. Ezek a támogatások azonban abban is segíthetnek, hogy talpon maradjanak azok, akik nem adóelkerülők. Ugyanis csak az kaphat uniós pénzt, akinek rendezett elszámolási viszonyai vannak.

Az állam - igaz, jóval kisebb pénzekkel - de a cégek tőzsdére jutását is próbálta támogatni. Ehhez azonban a vállalkozásoknak meg kellett volna teremteniük a transzparenciát és a tiszta könyvelést. Ha jól emlékszem, nem tolongtak a lehetőségekért, pedig a tőzsdén keresztül a banki forrásoknál sokkal olcsóbban finanszírozhatták volna cégük növekedését.

A két dolgot nem hasonlítanám össze, ugyanis most sokkal nagyobb az ösztönzés, de ezzel együtt biztosan sok cég lesz, amelyek az adóelkerülés miatt nem jut majd forrásokhoz.

Tehát azt üzeni, hogy az adóelkerülők ne is próbálkozzanak forráshoz jutni? Ki marad akkor?

Nem, én azt üzenem, hogy az adóelkerülőknek megéri fehéríteni, mert adunk hozzá támogatást. Jövő év elejétől, ha Brüsszelben sikerül engedélyeztetnünk ezt az új javaslatot, akkor lesz egy munkahelymegtartó támogatás is. Ennek keretében egy új munkavállaló felvétele esetén a cégek komoly tb-járulék kedvezményt kapnak két éven keresztül további öt munkavállalójuk után.

Ön szerint erre rá fognak harapni a cégek? Kételkedhetünk?

Én azt gondolom, hogy nézzük meg. A legbátrabbak mondták az elmúlt időszakban, hogy tízszázalékos járulékcsökkentés kell. Ha a konstrukciót Brüsszel megengedi, 100 ezer munkavállalónál tudnak majd 10 százalékos tb-járulékot megtakarítani a munkaadók, és 20 ezer munkahely keletkezhet.

Kíváncsian várjuk. A mai helyzetről beszélgetve nem lehet szó nélkül elmenni az elmúlt évek gazdaságpolitikája mellett. A gazdasági előrejelzéseket nézve régiós összehasonlításban Magyarország lesz a legnagyobb vesztese a recessziónak. Ennek egyik oka, hogy szemben a bokrosi kiigazítással a 2006-os "Gyurcsány-csomag" a vállalkozásokra igen komoly terheket rakott, az elmúlt években a vállalkozások adóterhei komolyan nőttek, ráadásul a kiigazítás szerkezete miatt igen lelassult a gazdasági növekedés is. Mit gondol arról a vélekedésről, hogy a gazdaság igen komoly nehézségeit a kormány politikája okozta?

Az valóban igaz, hogy a kiigazítások jelentős terheit a vállalkozások és a munkavállalók vitték a vállukon, de ne feledkezzünk meg a magánszemélyek különadójáról és az államigazgatás leépítéséről sem. A GDP-arányában három év alatt 19-ről 16 százalékra csökkent az állam működési költsége. 2009-ben az állam kiadásait a több lépcsőben benyújtott költségvetési tervezetekben összességében több mint 500 milliárd forinttal csökkentette a kormány.

A kényszer nagy úr, de nem lehetett volna a korábbi kiigazítást úgy végrehajtani, hogy megteremtődjön az ország tartós növekedési pályára állásának esélye?

Akkor működik jól mindenféle reform, vagy átalakítás, ha az érdekeltségi viszonyokba belenyúl, és a gazdaságot, a fejlődés motorját élénkíti. Ilyen értelemben az elmúlt két évet lehetett volna máshogy is csinálni, ami rövid távon még több társadalmi konfliktussal járt volna. Az előttünk lévő másfél évben is akkor lesz jó a kormányzati tevékenység, akkor érdemes ezt csinálni, ha ilyen kérdésekkel tudunk foglalkozni.

A bársonyos reformkorszak után most konfliktusos időszakra készüljünk föl?

Azt nem fogadom el, hogy a kormány az elmúlt években nem csinált semmit. Helyreállítottuk a pénzügyi stabilitást, ezzel a tervezettnél egy évvel korábban teljesítjük a maastrichti kritériumokat. Ez egy tisztességes gazdaságpolitika volt, ami vállalta az ezzel járó népszerűségvesztést is. Voltak előrelépések a felsőoktatásban és egy gyógyszerpiaci átalakítást is megléptünk és csökkentek az állami kiadásokra fordított összegek is.

A nagy tanulsága ennek az időszaknak, hogy a politikai tömegpártoknak mindig könnyebb az osztogatásra berendezkedni. Erre könnyebb tömegbázist építeni, mint a fejlődést és a növekedést képviselő politikára. Az osztogatás hívei a reformokat is meg tudták akasztani egy időre. Én abban bízom, hogy ezeket újra folytatni tudjuk.

De a miniszterelnök volt az, aki ezzel nagyon szembe akart menni. Apróságokat leszámítva a nagy elosztórendszerek reformja nem történt meg, a költségvetési decentralizáció és redisztribúció aránya nem változott. Tehát ellentétes folyamatok zajlanak azzal, mint amit mindenki szerint csinálni kellene. Ezzel komolyan elégedett?

Nem, elégedetlen vagyok, mert a legfontosabb ügyek végigviteléhez szükséges erő a ciklus közepére elfogyott, felőrlődött kevésbé fontos dolgokért vívott harcokban. Sok mindent jól csináltunk, sokat hibáztunk. Ami előttünk van, abból a legsürgősebb az adórendszer átrendezése, a szociális és munkaügyi rendszer átalakítása - ezen a téren már születtek döntések és januártól előrelépések is lesznek - és hozzá kell nyúlni a korrupció melegágyához, például a pártfinanszírozáshoz. Rögtön ezután következhet az önkormányzati reform, amivel korábban is kísérleteztünk, azonban a Fidesz miatt elvérzett a kezdeményezés. A pártfinanszírozás reformját is a Fidesz blokkolja jelenleg.

Az érdekeltségi viszonyok megváltoztatásáról beszél, miközben a kormány a nemrég bejelentett és az IMF-nek beígért közszférát érintő megszorításaitól éppen egy óriásit készül visszalépni.

Az IMF megállapodásban foglalt makropályát Magyarországnak mindenképpen tartani kell, de visszatérve: a változások vesztesei mindig hangosabbak, mint a nyertesei.

A szocialista párt is hajlamos engedni a "hangosabbaknak".

A két nagy párt elmúlt tízéves versengése többnyire az újraelosztás körül zajlott. Emiatt marad el Magyarország növekedése a lehetséges pályától. A reformokat az elmúlt 14 évben mindig a baloldali kormányok vállalták fel.

Vannak-e vészforgatókönyvek arra az esetre, ha a GDP-visszaesés nagyobb lesz a prognosztizáltnál? Ebben az esetben ugyanis a költségvetés bevételi oldala bajba kerülne, és a szociális kiadásokra is több menne, tehát tarthatatlanná válna az egyenleg.

A pénzügyminiszter a napokban erre a kérdésre azt válaszolta: van ilyen, de az csak vész esetén lép életbe, és csak akkor kell beszélni róla.

Nem kellett volna az adórendszeren belüli átalakításokba a jövő évi adótörvényekkel belekezdeni, ha már annyit hangoztatják ennek fontosságát?

Nem. Nagyon gyorsan kellett stabil és elfogadott költségvetést összehozni, most ez volt a legfontosabb. Majd 2009 elején kell kisakkozni, hogy a kijelölt pálya keretein belül hogyan lehet átcsoportosításokba kezdeni. Ehhez azonban több idő, világosabb kép kell.

Ha ehhez jönnek a fentebb említett lépések, akkor az új alapokra helyezheti Magyarországot. Persze ezek hatása is egy-két év, tehát azonnali eredmények nem lesznek.

Régóta hallunk az új Magyarországról, a kormány számtalanul sok - javarészt elvetélt - program keretében ígért megújulást. Ez megkérdőjelezi a kormány hitelességét. A válság miért lenne garancia a változtatásra?

Bizonygatni nem érdemes semmit, hitele annak lesz, aki hajlandó a helyes dolgokat megcselekedni.

***
Publikáló: Üzletfejlesztés és Üzleti innováció Portál, dátum: 2008. 12. 14., Forrás: Hírszerző


   
Cikk értékelése
Eredmény

Értékelések száma 0
Értékelés: